Délelőtt vártam a buszmegállóban. Vizsgázni indultam. Megbeszéltem messengeren csoporttársammal, hogy találkozunk majd a metrófeljárónál, közben zenét hallgattam. Egyszer csak megjött a busz. A váró alól két idősebb ember jött ki, egy néni és egy bácsi. Szépen előre sétáltak, majd mikor állt be a busz, a bácsival majdnem összevesztünk, hogy ki szálljon fel előbb.

- A végén mindketten itt maradunk - mondta.

- Jegyet kell vennem - válaszoltam neki, de rá se hederítve tovább mondogatta, hogy menjek.

Fleszálltam, majd leültem valahol. Épp egy olyan szám ment, aminek nehezen értettem meg a szövegét, így utána néztem, és míg szólt, azt olvastam. A bácsi leült elém. Gondoltam, beszélgetni kéne vele. De meg akartam várni, míg lejár a szám. Ott ült előttem, és arra gondoltam, tuti lecsúszom a lehetőségről. Még nem volt a fejemben, hogy blogot fogok írni, csak szimplán azt éreztem, beszélgetnem kell vele. A kb. 20 perces úton azzal nyugtatgattam magam, hogy mindjárt elalszik, hiszen ásítozik. Megérkeztünk az utolsó előtti állomásra, ahol általábban a legtöbb ember leszáll. A bácsi is és én is köztük voltunk. Mikor láttam, hogy a metrófelé indul, gyorsan kaptam az alkalmon és leszólítottam:

- Merre tetszik menni?

Az anonimitás érdekében a helyet nem említem, de hazafele ment. Épp permetezni volt az egyik barátjánál. Nagyon aranyos volt. Megbeszéltük, teljesen egyetértve, hogy nem tesz jót, ha otthon marad valaki nyugdíj után. Ahogy én se, úgy Ő se egy otthon-ülő típus. Szóbakerült a családja, mesélt az unokáiról, gyerekeiről, egy keveset a feleségéről is említett. Arról is beszéltünk, hogy mennyire közömbösek manapság az emberek. Nos, valamikor ilyenkor jött a blog ötlete. Nagyon hálás volt, hogy beszélgettem vele. Mondta, hogy sajnos már nincs sok kedves fiatal, meg jó beszélgető partner. Meg sok szerencsét kívánt a vizsgámhoz. Mindkettem boldogan váltunk el egymásól.

Lehet, ez nem a legizgalamasabb történet, de örömet okozott a bácsinak, és nekem is. Hiszem, hogy a többiből is jó és érdekes dolgokat fogunk megtudni a különböző emberekről, és talán még a múltról is mesélnek, a vágyaikról, álmaikról.

Kívánjatok sok szerencsét. És ti is tegyétek meg az első lépést. A többi jön magától. :)